fbpx

Az aranyvonat eseményeinek kutatása

Tárkányi Sándor

Tárkányi Sándor

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: pinterest

Az aranyvonat témájával kapcsolatos első emlékezetes “találkozásom” 2015-ben történt, Taschner Tamás közreműködésével. De akkor még a brennbergi aranyvonat históriája nagyon bizarrnak, bizonytalannak, sőt hihetetlennek tűnt számomra.

Két évvel később azonban az “ölembe hullott” az egyik brennbergi szemtanú részletes beszámolója és egy értékes tárgy a vonatról. Így hát nem tértem ki a lehetőség elől, alapos kutatásba kezdtem az aranyvonat tárgyai és története után.

Előzmények

Elfeledett soproniak kiállítás

2014. május 29-én nyílt meg Sopronban, az Új utca 11. szám alatti, egykori középkori magán zsinagógában az Elfeledett Soproniak kiállítás. A tárlat első része a soproni zsidó közösség több mint 700 éves, zaklatott történetét beszéli el.

Az Elfeledett soproniak kiállítás belső képe az Új utca 11. szám alatti zsinagóga térben.
Az Elfeledett soproniak kiállítás az Új utca 11. szám alatti ún. Új-zsinagóga térben (Fotó: Kiss Péter)

Ezt követően családtörténeteken keresztül ismerteti meg a város lakóit azokkal a családokkal, akik a ma is meglévő házakban éltek. A tárlaton 55 soproni és Sopron vármegyei magyar-zsidó származású család, illetve magánszemély története, valamit mintegy 160 tárgy tekinthető meg.

Az elmúlt hat év során több mint 42.000 látogató tekintette meg a kiállítást.

Az Elfeledett Soproniak első kötete

2014. december 16-án jelent meg az Elfeledett soproniak – Arcok, sorsok, áldozatok / Forgotten Sopronians – Faces, Fates, Victims című, kétnyelvű kötet. A 456 oldalas terjedelmű könyv első része a soproni zsidóság közel 700 éves, zaklatott történetét beszéli el. A fejezet több mint 30 eddig kiadatlan dokumentumot mutat be, főként a 19. és 20. századból.

A második rész 45 család és 15 egyén több generációig visszanyúló történetén keresztül idézi fel az egykori közösség 1944 előtti életét. A családi fotók mellett képeslapok, épületfotók, aprónyomtatványok, és holokauszttal kapcsolatos eredeti iratok elevenítik fel az 1944-ben történt borzalmas eseményeket.

Az első tárgyak az aranyvonatról

A kiállítás tárgyi anyagának gyűjtésekor, 2015-ben Taschner Tamás mutatott először egy olyan gyertyatartó párt, amely az aranyvonatról származott. Ő az 1990-es években tanított a Brennbergi Általános Iskolában, ahová számos II. világháborús tárgyat vittek be a diákok. A fent említett gyertyatartókat egy brennbergi nagymama küldte be az unokájával, azzal az információval, hogy az aranyvonatról származik.

Az aranyvonat rakományából származó gyertyatartó pár, melyet Taschner Tamás gyűjtött.
Taschner Tamás által Brennbergben gyűjtött, héber feliratos szombati gyertyatartó pár (Fotó: Tóth Richárd)

A tárgyakat megmutattam egy budapesti judaika gyűjtőnek. Mivel azt a visszajelzést kaptam, hogy a tárgyak készítésének ideje nem lehet olyan régi, ezért azokat visszaadtam Tamásnak. Persze, kérdés volt számomra, hogy egy brennbergi nagymamának honnan vannak zsidó vallási tárgyai. És miért állítja azt, hogy azok az aranyvonatról származnak.

Az Elfeledett Soproniak második kötete

2016-ban újabb kötet jelent meg, melynek címe „Elfeledett soproniak – Családok, tárgyak, hagyományok / Forgotten Sopronians – Families, Objects, Traditions”. A könyv hét téma köré csoportosítva mutatja be az egyetemes és helyi zsidó kultúra sajátosságait. Valamint ismerteti az összegyűjtött tárgyak funkcióját, használatának módját, jellegzetességeit.

A gazdagon illusztrált kötetben 86 tárgy- és 41 épületfotó, családok és egyének fotói, valamint korabeli dokumentumok segítik a téma megismerését. A bemutatott hétköznapi, ünnepi és személyes tárgyak felidézik egy valaha virágzó, ám a II. világháború idején csaknem teljesen elpusztított helyi közösség sajátos világát.

Fordulópont az aranyvonat kutatásában

Brennbergi szemtanú a kiállításon

2017. augusztus 4-én, pénteken, a délutáni órákban (még ma is emlékszem az időpontra!) egy Ausztriában élő házaspár jött be a kiállításra. Éppen ott voltam, így találkoztunk. Nagy hatással voltak rájuk a látottak, megvásárolták az Elfeledett Soproniak köteteit is.

A brennbergi születésű férj, dr. Zeltner Ernő ígért egy órát a kiállításnak. A tárgyat az édesapja 1945-ben Balfon egy zsidó munkaszolgálatos orvossal cserélte el 2,5-3 kg füstölt oldalszalonnáért. Az óra néhány héttel később meg is érkezett, egy kísérő levéllel.

Mivel belátható időn belül most még sem tudunk Sopronba menni, gondoltam elküldöm a “csereórát” postán. Az óraszíj három generáció használata után persze már nem az eredeti (javasolnám: lebontani), úgy emlékszem, barna bőrszíj volt… Apám, ha később egyszer emlékeztettük e csere-“üzletre”, nem szívesen beszélt róla. 2,5-3 kg füstölt oldalszalonnáért egy 17 köves svájci karóra!… Számomra megnyugtató elégtétel lesz, ha ez a szerencsétlen “bűntárgy” a soproni zsidó múzeumban talál végső rendeltetési helyére.

Üdvözlettel a téli Tirolból Zeltner Ernő

Dr. Zeltner Ernő által adományozott karóra, amit édesapja 2,5-3 kg szalonnáért cserélt el.
Dr. Zeltner Ernő által küldött karóra, melyet az édesapja 2,5-3 kg szalonnáért cserélt el (Fotó: Tárkányi Sándor)

Dr. Zeltner Ernő 2018. január 18-án feladott levelében az óra cseréjének a körülményeit írta meg. Egy további levélben ígért a kiállításnak egy ezüstkeretezésű, asztali tükröt, ami a zsidó aranyvonatról származott.

A további leveleiben pedig egy, az aranyvonatról elhozott láda történetét mesélte el, viszonylag részletesen. Ekkor gondoltam úgy, hogy a témával mélyre hatóan kell foglalkozni. Hiszen – ha elmegyek a tárgyért – további kérdéseket szeretnék feltenni a zsidó aranyvonattal kapcsolatban.

Könyvek és levéltári iratok

Közben elolvastam Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek 2001-ben megjelent „Aranyvonat – Fejezetek a zsidó vagyon történetéből” című kötetét. A szerzők a 304 oldalas műben a magyar zsidó aranyvonat történetét levéltári források alapján, 91 oldalon ismertették. A könyv a brennbergi történésekről csupán 7 oldalon számolt be.

Ronald Zweig magyarul 2004-ben megjelent „Az aranyvonat – A 20. század legnagyobb rablásának története” című, 279 oldalas könyve. Ő 12 oldalnyi, önálló fejezetet szentelt a Brennbergbányán történt eseményeknek. Számos kérdés maradt bennem a könyvek olvasása után is, a korabeli brennbergi helyszínekkel, történésekkel kapcsolatban.

Levéltári kutatásokba kezdtem az aranyvonattal, illetve Brennbergbányával és természetesen, a brennbergi vasút történetével kapcsolatban. Tíz brennbergi családdal készítettem interjút, melyek során megbizonyosodtam, hogy az aranyvonat témája nem ismeretlen az idősebb generáció előtt.

Sőt, több helyen tárgyak is előkerültek, illetve tárgyakkal kapcsolatos történetek. Úgy gondolom, az aranyvonat magyarországi történetében a brennbergi események nagy horderejűek. A korábbi szerzők csak érintőlegesen foglalkoztak az itt történt – véleményem szerint meghatározó – fejleményekkel.

Tárkányi Sándor

Tárkányi Sándor

Építész, helytörténész, örökségvédő. A zsidó aranyvonat brennbergi eseményeinek témáját 2017 óta kutatja.
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Tárkányi Sándor

Bányász templom vagy templom-kocsma?

A brennbergbányai római katolikus templom építésének történetét már korábban megírták. Az eddigi leírások az épület 1930-as átalakítására fókuszáltak, és nem foglalkoztak az építés előzményeinek az ismertetésével. Jelen írásomban az építmény teljes építéstörténetét beszélem el.

Tárkányi Sándor

5 érv az aranyvonat létezése mellett

Az aranyvonat Sopronban és Brennbergbányán végbement eseményei 1944. december közepétől 1945. március végéig zajlottak le. Az azóta eltelt 76 év elég hosszú idő, ezért többen is azt kérdezhetik: vajon ma rekonstruálhatók az akkori történések? Jelen tanulmányomban öt olyan érvet sorakoztatok fel, amelyekkel bizonyítani kívánom az események valódiságát.

Tárkányi Sándor

MÁV 475-ös gőzmozdonyok a Brennberg-Ágfalva vonalon

A MÁV 475-ös típusú gőzmozdonyok 20 éven át húzták-vonták a szénnel teli vagy éppen üres vasúti kocsikat Brennberg és Ágfalva között. 1932-ben, a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság megszűnésekor a Magyar Királyi Államvasútak vette át a brennbergi vonal kezelését.

Érdekel az aranyvonat izgalmas története?

Értesülj első kézből a legfrissebb információkról! Iratkozz fel!