Az aranyvonat témájával kapcsolatos első emlékezetes “találkozásom” 2015-ben történt, Taschner Tamás közreműködésével. De akkor még a brennbergi aranyvonat históriája nagyon bizarrnak, bizonytalannak, sőt hihetetlennek tűnt számomra.
Két évvel később azonban az “ölembe hullott” az egyik brennbergi szemtanú részletes beszámolója és egy értékes tárgy a vonatról. Így hát nem tértem ki a lehetőség elől, alapos kutatásba kezdtem az aranyvonat tárgyai és története után.
Előzmények
Elfeledett soproniak kiállítás
2014. május 29-én nyílt meg Sopronban, az Új utca 11. szám alatti, egykori középkori magán zsinagógában az Elfeledett Soproniak kiállítás. A tárlat első része a soproni zsidó közösség több mint 700 éves, zaklatott történetét beszéli el.
Ezt követően családtörténeteken keresztül ismerteti meg a város lakóit azokkal a családokkal, akik a ma is meglévő házakban éltek. A tárlaton 55 soproni és Sopron vármegyei magyar-zsidó származású család, illetve magánszemély története, valamit mintegy 160 tárgy tekinthető meg.
Az elmúlt hat év során több mint 42.000 látogató tekintette meg a kiállítást.
Az Elfeledett Soproniak első kötete
2014. december 16-án jelent meg az „Elfeledett soproniak – Arcok, sorsok, áldozatok / Forgotten Sopronians – Faces, Fates, Victims” című, kétnyelvű kötet. A 456 oldalas terjedelmű könyv első része a soproni zsidóság közel 700 éves, zaklatott történetét beszéli el. A fejezet több mint 30 eddig kiadatlan dokumentumot mutat be, főként a 19. és 20. századból.
A második rész 45 család és 15 egyén több generációig visszanyúló történetén keresztül idézi fel az egykori közösség 1944 előtti életét. A családi fotók mellett képeslapok, épületfotók, aprónyomtatványok, és holokauszttal kapcsolatos eredeti iratok elevenítik fel az 1944-ben történt borzalmas eseményeket.
Az első tárgyak az aranyvonatról
A kiállítás tárgyi anyagának gyűjtésekor, 2015-ben Taschner Tamás mutatott először egy olyan gyertyatartó párt, amely az aranyvonatról származott. Ő az 1990-es években tanított a Brennbergi Általános Iskolában, ahová számos II. világháborús tárgyat vittek be a diákok. A fent említett gyertyatartókat egy brennbergi nagymama küldte be az unokájával, azzal az információval, hogy az aranyvonatról származik.
A tárgyakat megmutattam egy budapesti judaika gyűjtőnek. Mivel azt a visszajelzést kaptam, hogy a tárgyak készítésének ideje nem lehet olyan régi, ezért azokat visszaadtam Tamásnak. Persze, kérdés volt számomra, hogy egy brennbergi nagymamának honnan vannak zsidó vallási tárgyai. És miért állítja azt, hogy azok az aranyvonatról származnak.
Az Elfeledett Soproniak második kötete
2016-ban újabb kötet jelent meg, melynek címe „Elfeledett soproniak – Családok, tárgyak, hagyományok / Forgotten Sopronians – Families, Objects, Traditions”. A könyv hét téma köré csoportosítva mutatja be az egyetemes és helyi zsidó kultúra sajátosságait. Valamint ismerteti az összegyűjtött tárgyak funkcióját, használatának módját, jellegzetességeit.
A gazdagon illusztrált kötetben 86 tárgy- és 41 épületfotó, családok és egyének fotói, valamint korabeli dokumentumok segítik a téma megismerését. A bemutatott hétköznapi, ünnepi és személyes tárgyak felidézik egy valaha virágzó, ám a II. világháború idején csaknem teljesen elpusztított helyi közösség sajátos világát.
Fordulópont az aranyvonat kutatásában
Brennbergi szemtanú a kiállításon
2017. augusztus 4-én, pénteken, a délutáni órákban (még ma is emlékszem az időpontra!) egy Ausztriában élő házaspár jött be a kiállításra. Éppen ott voltam, így találkoztunk. Nagy hatással voltak rájuk a látottak, megvásárolták az Elfeledett Soproniak köteteit is.
A brennbergi születésű férj, dr. Zeltner Ernő ígért egy órát a kiállításnak. A tárgyat az édesapja 1945-ben Balfon egy zsidó munkaszolgálatos orvossal cserélte el 2,5-3 kg füstölt oldalszalonnáért. Az óra néhány héttel később meg is érkezett, egy kísérő levéllel.
Mivel belátható időn belül most még sem tudunk Sopronba menni, gondoltam elküldöm a “csereórát” postán. Az óraszíj három generáció használata után persze már nem az eredeti (javasolnám: lebontani), úgy emlékszem, barna bőrszíj volt… Apám, ha később egyszer emlékeztettük e csere-“üzletre”, nem szívesen beszélt róla. 2,5-3 kg füstölt oldalszalonnáért egy 17 köves svájci karóra!… Számomra megnyugtató elégtétel lesz, ha ez a szerencsétlen “bűntárgy” a soproni zsidó múzeumban talál végső rendeltetési helyére.
Üdvözlettel a téli Tirolból Zeltner Ernő
Dr. Zeltner Ernő 2018. január 18-án feladott levelében az óra cseréjének a körülményeit írta meg. Egy további levélben ígért a kiállításnak egy ezüstkeretezésű, asztali tükröt, ami a zsidó aranyvonatról származott.
A további leveleiben pedig egy, az aranyvonatról elhozott láda történetét mesélte el, viszonylag részletesen. Ekkor gondoltam úgy, hogy a témával mélyre hatóan kell foglalkozni. Hiszen – ha elmegyek a tárgyért – további kérdéseket szeretnék feltenni a zsidó aranyvonattal kapcsolatban.
Könyvek és levéltári iratok
Közben elolvastam Kádár Gábor és Vági Zoltán történészek 2001-ben megjelent „Aranyvonat – Fejezetek a zsidó vagyon történetéből” című kötetét. A szerzők a 304 oldalas műben a magyar zsidó aranyvonat történetét levéltári források alapján, 91 oldalon ismertették. A könyv a brennbergi történésekről csupán 7 oldalon számolt be.
Ronald Zweig magyarul 2004-ben megjelent „Az aranyvonat – A 20. század legnagyobb rablásának története” című, 279 oldalas könyve. Ő 12 oldalnyi, önálló fejezetet szentelt a Brennbergbányán történt eseményeknek. Számos kérdés maradt bennem a könyvek olvasása után is, a korabeli brennbergi helyszínekkel, történésekkel kapcsolatban.
Levéltári kutatásokba kezdtem az aranyvonattal, illetve Brennbergbányával és természetesen, a brennbergi vasút történetével kapcsolatban. Tíz brennbergi családdal készítettem interjút, melyek során megbizonyosodtam, hogy az aranyvonat témája nem ismeretlen az idősebb generáció előtt.
Sőt, több helyen tárgyak is előkerültek, illetve tárgyakkal kapcsolatos történetek. Úgy gondolom, az aranyvonat magyarországi történetében a brennbergi események nagy horderejűek. A korábbi szerzők csak érintőlegesen foglalkoztak az itt történt – véleményem szerint meghatározó – fejleményekkel.
