A keskeny nyomtávú pályát 1875-ben átalakították részleges gőzüzemre. A vontatást már a müncheni Krauss gyár gőzmozdonyával végezték.
A vonatok csak nappal közlekedtek, a mozdony működtetéséhez egy mozdonyvezető meg egy fűtő elég volt.
1879-ben már áttértek a teljes gőzüzemre, ezért egy újabb, nagyobb teljesítményű Krauss mozdonyt vásároltak.
A keskenyvágányú pálya megépítésekor 11 kg/fm súlyú Bessemer-acél síneket fektettek. Ezek azonban a több mint tíz éves üzemben elhasználódtak, az új Krauss-mozdony számára gyengék voltak, és a használat közben sorozatos síntörések történtek.
1882-ben, a normál nyomtávú építésekor új mozdonyt is beszereztek a floridsdorfi mozdony gyárból, a 442 gyári számú kétcsatlósú mozdonyt.
A tolatási munkák elvégzésére a bánya megvette a GySEV 1880-ban Floridsdorfon gyártott, egy csatlós 24. pályaszámú mozdonyát.
A pályán az engedélyezett menetsebesség 15 km/ó volt, a személyszállítást a rendkívüli lejt viszonyok miatt a bányavasúton nem engedélyezték.
Zalaegerszegen volt a selejtezésre összegyűjtött mozdonyok között három, meglehetősen jó állapotú 475 sorozatú mozdony... Ilyen mozdony kellett a brennbergi vonalra! A kis építési magasságú, négy kapcsolt kerékpárú, szertartályos mozdony engedélyezett sebessége 35 km/h volt... így került a soproni MÁV fűtőházba a 475,023 és 475,040 számú mozdony. Majd amikor a 475,040 számú mozdonyt a MÁV egyik műhelyébe állomásították tolatószolgálatra, a 475,011 számú gép. (A brennbergi bányavasút, Vasúthistória Évkönyv, Budapest, 2000, 224-225 o.) Lovas Gyula vasúttörténész
1932-ben a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság megszűnésekor a Magyar Államvasutak vette át a brennbergi vonal kezelését.
Az 1935-ben kelt végrehajtási utasítás kimondta, hogy a bányavasúton csak 370-es, 376-os és 475-ös gőzmozdonyok közlekedhettek.
A MÁV ebben az időben leselejtezett három jó állapotú 475-ös sorozatú mozdonyt, melyek a későbbiekben a Brennberg-Ágfalva vonalon közlekedtek, egészen a bánya 1952-ben történt bezárásáig.
A MÁV XIV. a. osztályú, 1911-től 475 sorozatú szertartályos mozdonya egy magyar mellékvonali, hegyi pályára gyártott gőzmozdonytípus volt.
A legkisebb pályaív sugár, amin járni tudott nyílt vonalon 170 méter, iparvágányon 80 méter. Engedélyezett sebessége 35 km/ó, a brennbergi pályán 20 km/ó, a kis íveken pedig 10 km/ó volt.
A mozdonyok hegymenetben 115, völgymenetben 260 tonnát vontattak. A bányavasút pályájának legkisebb sugarú íve 150 méter volt, amit ezek a kis mozdonyok könnyedén bevettek.
Van tárgyad a vonatról vagy történeted, emléked az aranyvonattal kapcsolatban? Írj üzenetet!
0% spam, 100% történelem
Ismerd meg az aranyvonat 20. századi, izgalmas történetét!
2020 © Minden jog fenntartva!| Adatvédelmi tájékoztató | Made by TARSA.
Értesülj első kézből a legfrissebb információkról! Iratkozz fel!