Főoldal | elfeledettaranyvonat.hu

Elfeledett aranyvonat

Az aranyvonat kutatása

Az Elfeledett Soproniak kiállítás tárgyi anyagának gyűjtésekor, 2015-ben Taschner Tamás mutatott először egy olyan gyertyatartó párt, amely az aranyvonatról származott.

Ő az 1990-es évek közepén tanított a Brennbergi Általános Iskolában, ahová számos II. világháborús tárgyat vittek be a diákok.

A fent említett gyertyatartókat egy brennbergi nagymama küldte be az unokájával, azzal az információval, hogy az aranyvonatról származik.

2017. augusztus 4-én, pénteken, a délutáni órákban egy Ausztriában élő házaspár jött be az Elfeledett Soproniak kiállításra. Éppen ott voltam, így találkoztunk. Nagy hatással voltak rájuk a látottak, megvásárolták az Elfeledett Soproniak köteteit is.

A brennbergi születésű dr. Zeltner Ernő ígért egy olyan órát a kiállításnak, amit az édesapja 1945-ben Balfon egy zsidó munkaszolgálatossal cserélt el szalonnáért.

Az óra néhány héttel később meg is érkezett, egy kísérő levéllel. Dr. Zeltner Ernő néhány személyes élményét írta le a II. világháborúval kapcsolatban, illetve az óra cseréjének a történetét.

Továbbá ígért a kiállításnak egy ezüstkeretezésű, asztali tükröt, ami a zsidó aranyvonatról származott. A további leveleiben pedig egy, az aranyvonatról elhozott láda történetét mesélte el, viszonylag részletesen.

Ekkor gondoltam úgy, hogy a témával mélyre hatóan kell foglalkozni, mivel – ha elmegyek a tárgyért – további kérdéseket szeretnék feltenni a zsidó aranyvonattal kapcsolatban. Így indult a zsidó aranyvonat brennbergi eseményeinek a kutatása.

A néhány hétig Brennbergben álló, jól őrzött "aranyvonat" 8-10 vagy 12 tehervagonból álló szerelvény volt. ...a "rakomány" nagy része nyilvánvalóan rabolt zsidó vagyon volt, azt a ládák tartalma sokszorosan igazolta (zsidó szertartásos tárgyak, exkluzív használati eszközök, nemes porcelán, ólomkristály, ezüst evőeszközök, régiségek, perzsaszőnyegek stb.). Ezeket mint "fosztogató-haszonélvező" tanú mondom. Én akkor 10 éves voltam és a helyszínen voltam, amikor az aranyvonat már hajszolt tempóval elhagyta Brennberget és 3,4 vagy talán 5 vagont otthagyott fosztogatásra a népnek. Én is szert tettem egy nagy ládára, hogy hogyan, azt az izgalmas históriát majd egyszer szóban fogom elmondani, ha alkalmunk lesz rá. (dr. Zeltner Ernő levele dr. Tárkányi Sándornak, 2018. január 13.) dr. Zeltner Ernő szemtanú

Melyik "aranyvonat" brennbergi eseményeit ismerteti az elfeledettaranyvonat.hu?

A II. világháború végnapjaiban a németek és a nyilasok szorosan együttműködve pakolták különféle járművekre a magyar üzemek, gyárak felszerelését, a műkincseket, a Magyar Nemzeti Bank és a kifosztott, gettóba kényszerített, majd deportált zsidóság vagyonát.

A cél az volt, hogy minél kevesebb dolog kerüljön a szovjetek kezére.

1944 telén és 1945 tavaszán öt menekítő vonat indult nyugat felé, melyek az alábbiak voltak (Dunai Andrea “Javak sorsa – Az 1944/45-ben Magyarországról elvitt értékek nyomában” című, 2019-ben megjelent kötete alapján):

1. A Turán, amely Horthy Miklós különvonata volt. A szállítmány a várban talált használati és dísztárgyakat tartalmazta, valamint Horthy magánvagyonának egy részét.

2. A Magyar Nemzeti Bank különvonata (MNB aranyvonat) a bank aranykészletét, pénznyomógépeket, valutabankjegyeket, értékpapírokat, a Nemzeti Múzeum tárgyaiból 65, az Országos Széchenyi Könyvtárból pedig 61 ládát, és további budapesti múzeumok értékes tárgyait szállította.

Ez a vonat vesztegelt egy darabig Fertőboz állomástól nem messze, egy akácerdő szélén.

További menekítő vonatok

3. A műkincsvonat az 1944 nyarán begyűjtött, zsidó tulajdonú festményeket, szobrokat, könyvritkaságokat tartalmazta. A szállítmányt először a pannonhalmi apátságba, majd a szentgotthárdi ciszterci monostorba vitték.

A több mint 4 ezer műtárgyat tartalmazó műkincsvonat 1945 márciusában ment tovább nyugatra.

4. A blaibachi vonaton minisztériumi dolgozók tárgyai voltak, nagyon sok élelmiszer, és 250 menekülő közigazgatási alkalmazott és családtagjaik.

A szerelvényhez Sopronban rákapcsoltak még egy postakocsit, amin 64 ládában a Parlament irattára, a Nemzetgyűlési Napló teljes sorozata, irodai kellékek és szőnyegek voltak.

5. A „zsidó aranyvonat” a magyar zsidóktól elkobzott értékeket menekítette a szovjetek elől nyugatra.

Az összegyűjtött kincseket először a Zirc melletti Óbánya pusztán válogatták, majd dr. Toldy Árpád kormánybiztos parancsára az értékeket 1944 december közepétől több menetben vonattal Brennbergbányára szállították.

A zsidó aranyvonat izgalmas történetét ismerteti az elfeledettaranyvonat.hu oldal, bőséges levéltári források és számos (több mint 70 évig mélyen hallgató) brennbergi szemtanú visszaemlékezése alapján.

Az értékes arany részeket külön szortírozták ládákba. Volt olyan értékesebb arany, amit levittek a bányába, a Borbála aknába. A korona nem volt benne, ebben a játékban, a korona másik vonaton volt. Még voltak tárgyak bent, fényképezőgép, használati dolgok, amik a háztartásban valók, órák... (interjú Dorwekinger Józseffel, 2018. október 26.) Dorwekinger József szemtanú

Hol található Brennbergbánya?

Brennbergbánya Csonkamagyarország legnyugatibb határszélén fekszik, ott, ahol a Keleti-Alpok hullámai kezdenek elsimulni és a mai Magyarország legbájosabb szubalpin hegyvidékét alkotják.

A bánya az ősi kultúrájú Sopron sz. kir. város határában a Muck 522 m magas gerince és az 557 m magas Hochriegel által bezárt három kies völgyben fekszik.

A Schmid-árokban Ó-Brennberg régi munkáskolóniája, a Rahmer-árokban az üzemi épületek, a Borbála-akna és az újabb munkástelepek; a Hermes-árokban egy kisebb munkáskolónia az Új-Hermes-aknával.

A negyedik beépített völgy a trianoni határral összeeső hegygerinctől, mint vízválasztótól délre, tehát már Ausztriába, Récény község határába esik. Itt van az Ilona-akna.

Brennbergbányát Sopronnal 10,5 km hosszú, kiépített műút köti össze, amelynek emelkedése 190 m; a legközelebbi vasútállomáshoz, Ágfalvára, 7,9 km hosszú normál nyomtávú iparvasút vezet, amely 150 m-t emelkedik a bánya felé.

Maga a telep inkább hegyi község, vagy fürdőtelep benyomását kelti, mert szétszórt házai gyümölcsöskertekből piroslanak elő, a völgyeket lomb- és fenyőerdővel takart dombok koszorúzzák, a patakok partjait pedig üde hegyi rétek szegélyezik.

(részlet Reményi Viktor bányamérnök „Brennbergbánya története 1759-1933” című, az Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. kiadásában, 1935-ben megjelent kötetéből)