Menü
A kitermelt kőszenet a bérlőknek kellett értékesíteni. Mivel Brennberg a fő útvonalaktól távol volt, a kezdetben még lovas kocsin történő szállítás drágította a brennbergi szenet.
1847. augusztus 20-án nyílt meg a Sopron–bécsújhelyi vasút. Az akkori bérlő, Dräsche Henrik saját lovakkal szállította a szenet Ágfalváig, azonban a szekérrel való szállítás veszteségesnek bizonyult. Ekkor a korszerűbb, vasúti szállítás kiépítése mellett döntött.
A Brennberg és Ágfalva állomása közötti, 7,2 km hosszú, 790 mm-es, keskeny nyomtávú pálya 1868 és 1869 között épült meg, kezdetben még csak lóvontatásra berendezve.
A Rák-patak mély völgyét egy 222 méter hosszú, középen 27 m magas, kő alapokra épített gerendaszerkezettel hidalták át. Ezt követően a pálya egy 120 méter hosszú alagútban folytatódott, majd 500 méter hosszú meredek lejtő után egy enyhülő lejtő következett. Az Ágfalvi állomás vágányai mellé vízszintben érkezett meg a pálya.
A pályát 1875-ben átalakították részleges gőzüzemre, majd 1879-ben áttértek a teljes gőzüzemre.
Ma már csak egy régen begyepesedett töltés oldalában felduzzasztott tó, itt-ott még a talpfák helyét mutató bazaltos út, Ágfalva állomás lépesfalvi kijárati oldalán az egykori töltés nyomai emlékeztetnek a bányavasútra. Korábban az állomás és a község között épült a keskeny nyomtávolságú bányavasút magas rakodója, a bazaltos út helyén pedig az újabb, a normál nyomtávolságú vaspálya kanyarodott a brennbergi szénbánya felé... (A brennbergi bányavasút, Vasúthistória évkönyv, Budapest, 2000, 217 o.) Lovas Gyula vasúttörténész
A Brennbergi Kőszénbánya Rt. bérlői 1882-ben kezdték el az új, szabványos nyomtávú vasúti pálya építését. A régi sínek helyére 16 Kg/fm síneket fektettek, és a pálya korszerűsítésekor ívkorrekciókat is végeztek.
Az új vonal tervezői a 77 méternyi emelkedőt egy két kilométer hosszú szerpentinnel hidalták át. A Rák-patak völgyén át pedig egy hatalmas töltés készült, amely alatt a patakot átvezették.
Brennberg állomáson két rakodóvágány épült a szabványos nyomtávú szenes kocsik rendezésére és megrakására. A pálya még tovább épült a Sopron-Aknáig. Az új vonal hossza Ágfalva és Brennberg között 7930 méter volt, Brennberg és Sopron-Akna közti hossza pedig 830 méter.
1932-ben a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság megszűnésekor a MÁV vette át a brennbergi vonal kezelését. 1952-ben a bányaüzem megszűnt.
A Közlekedésügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya 1952. június 15-től elrendelte az Ágfalva-Brennbergbánya közötti vágány és Brennbergbánya állomás vágányzatának a felbontását. 1966. július 12-én a MÁV „selejtezte” a vonalat.
Ma ezekből a vasutakból csak a töltések és a bevágások maradtak meg emlékeztetőnek, hiszen 1952-ben, amikor a bánya üzeme megszűnt, és a nehezebb műszaki felszerelést elszállították, felszedték a vasúti pályát is. (A brennbergi bányavasút, Vasúthistória évkönyv, Budapest, 2000, 217 o.) Lovas Gyula vasúttörténész
Van tárgyad a vonatról vagy történeted, emléked az aranyvonattal kapcsolatban? Írj üzenetet!
0% spam, 100% történelem
Ismerd meg az aranyvonat 20. századi, izgalmas történetét!
2020 © Minden jog fenntartva!| Adatvédelmi tájékoztató | Made by TARSA.
Értesülj első kézből a legfrissebb információkról! Iratkozz fel!