Az aranyvonat 1945. március 30-i, brennbergi indulásának körülményeiről a levéltári dokumentumokban két irat is részletesen beszámol.
Az 1945. április 13. napján kelt, hopfgarteni jegyzőkönyv azt rögzíti, hogy dr. Toldi Árpád parancsának engedelmeskedve, dr. Avar László (a vonat parancsnoka) 2-3 vagonból porcelánokat és szőnyegeket rakatott ki.
A vagonok kiürítésére azért került sor, mert újabb vagonokat nem tudtak beszerezni, és a háborús termelés vezetésével megbízott minisztériumi tisztviselőket és család tagjaikat menekíteni kellett.
A jegyzőkönyv a lepakolt ládák darabszámát nem említi, csak 15-20 db szőnyeg kirakásáról ír.
Dr. Mingovits István pénzügyőri szemlész 1945. július 24-i nyilatkozatában azt írta, hogy a porcelánokat tartalmazó ládákat a karbid raktár (mai posta épület) mellé rakták ki. Később német katonák a rendelkezésükre átengedett árút kidobálták a vasúti kocsiból, „a gyülekező tömeg pedig kapkodta széjjel.”
Lovas Gyula 1996-ban megjelent, „Magyar vasutak a II. világháború éveiben” című kötetében a brennbergi aranyvonatról szóló írását így zárta: „A kirakott ékszereket, órákat, s értékes textíliákat szemtanúk szerint a zűrzavaros órákban a bányatelep lakossága széthordta”.
Feleségemmel még korábban elhatároztuk, hogy valami nagyobb tárggyal fogunk hozzájárulni, gyarapítani a soproni zsidó múzeum anyagát. Tulajdonunkban van ugyanis többek között egy nagy ovális ezüst-rámás álló toalett-tükör... Renate feleségem sok éven át használta, de mivel most éppen 80 lett, már nélkülözheti. A szép darab persze az ún. Aranyvonatról származik... dr. Zeltner Ernő szemtanú
Én mindig ott voltam, iskola után ott mászkáltam. Ezt az órát (DOXA) úgy kaptam, hogy ott voltam, ahol rendezték az anyagot és az egyik azt mondta: Hozzál egy zsíros kenyeret! Hoztam kettőt, kaptam két órát, az egyik a DOXA, az itt van, a másik Omega volt, az előbb tönkrement. Sose hordtam órát, de ezt az órát akkor használtam, amikor katona voltam 56-ban. A szíja nem eredeti, csak az óra. A szíjat ki kellett cserélni, egy egyszerű bőr szíj volt rajta. Dorwekinger József szemtanú
A több féle porcelán – a Herendire emlékszem a legjobban – nagyobb ládákban voltak, mint ez az asztal, ilyen ládákban. És a katonák, amikor már fáradtak voltak, és nem bírták el a ládákat, lábbal lelökték őket a vagonról (ketten voltak). Jött oda mindenki, ami még jó volt, azt hazavitték. Aztán ezeket a tárgyakat eladták ételért az osztrákoknak. A faterral elmentünk Ausztriába két tányérral és kaptunk érte kenyeret, mézet. Rokonokkal is cseréltek tárgyakat élelmiszerért. Dorwekinger József szemtanú
Egy le se tudta rúgni, kettő kellett, hogy lerúgja. Emlékszem, micsoda hang volt, amikor a tányérokat, meg a kristály poharakat tartalmazó ládákat lelökték a vagonokból. Perzsa szőnyegekkel, kézi csomózású szőnyegekkel nem volt nagy gond, mert ezek nem törtek. Az emberek ezeket is vitték. Dorwekinger József szemtanú
Van tárgyad a vonatról vagy történeted, emléked az aranyvonattal kapcsolatban? Írj üzenetet!
0% spam, 100% történelem
Ismerd meg az aranyvonat 20. századi, izgalmas történetét!
2020 © Minden jog fenntartva!| Adatvédelmi tájékoztató | Made by TARSA.
Értesülj első kézből a legfrissebb információkról! Iratkozz fel!