Ilyen előzmények után történt meg az ország német megszállása, 1944. március 19-én. Ezt követően felgyorsultak az események és szinte egymást érték a magyarországi zsidókat kifosztó, korlátozó rendelkezések.

Sztójay Döme miniszterelnök írta alá az 1944. április 14-én kelt, 1944. évi 1600. M. E. számú rendeletet, a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről. Az 1. §. (1) pontja kimondta, hogy „Az ország területén lakó minden zsidó köteles a jelen rendelet hatálybalépésekor meglévő vagyonát az 1944. évi április hó 30. napjáig bejelenteni a lakóhelye szerint illetékes pénzügyigazgatóságnál…”

Bejelentési kötelezettség terhelte azon nem zsidó személyeket is, akinél zsidó tulajdonú vagyontárgyak voltak.

Sopronban április 16-án hirdették ki a zsidók vagyonát zároló rendeletet, négy nappal később pedig üzleteiket és üzemeiket vették zár alá.

A városban összesen 199 házat koboztak el zsidó tulajdonosaiktól, és 159 üzletet „nacionalizáltak”. Ebből 77 üzlet a soproni kereskedő utcán, a Várkerületen helyezkedett el.

A zsidók által lakott lakásokat a gettókba költöztetésük (május közepe) után, a gettóban lévő lakásokat pedig 1944. július 5-i deportálásukat követően lezárták és leltározták.