A Darányi Kálmán által jegyzett, 1938. május 29-én kiadott, a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló XV. törvénycikk célja az volt, hogy a zsidókat kirekessze nemcsak a politikából, hanem általában az értelmiségi pályákról is.

Imrédy Béla kormánya idején, 1939. május 5-én jelent meg a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló IV. törvénycikk, amely a zsidókat fizikai-napszámos munkára kényszerítette.

A Bárdossy László kormánya által beterjesztett 1941. évi XV. törvénycikk címében nem (A házassági jog módosításáról és védelméről) de tartalmában annál inkább antiszemita volt.

A 9. § (1) pontja kimondta, hogy: „Nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos.” Ez a jogszabály már a hírhedt nürnbergi törvények alapján készült. A 14. § kimondta, hogy amennyiben zsidó nemzsidóval (és fordítva) házasságot köt, „büntettet követ el és öt évig terjedhető börtönnel, hivatalvesztéssel és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő.”

Az első olyan jogszabály, amelyik a zsidók vagyonát hátrányosan érintette, a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanjairól szóló 1942. évi XV. törvénycikk, amely már Kállay Miklós miniszerelnöksége idején lépett hatályba.

Az érintettek számára ingatlanszerzési tilalmat vezetett be, valamint ezen ingatlanok – és a rajtuk lévő ipari üzemek, üzemi berendezések – átengedésére kötelezte őket. Ez a törvény már a totális jogfosztást célozta meg, ami azt jelentette, hogy zsidónak nem lehet birtoka.